Ma délután Kőbányán, a Hungária krt. 5-7. egyik társasháza előtt felavattuk a négy éve elhunyt legendás rockzenész, Som Lajos emléktábláját.
Emlékszem, a hetvenes évek végén kiskamaszként már javában faltuk a rockzenét, amikor Som Lajosék a Piramissal abszolút a csúcson voltak. Ekkortájt a KISZ központi lapjának, a Magyar Ifjúság című mértékadó sajtóorgánumnak a hasábjain hónapokig ment egy cikksorozat „Kell-e nekünk Piramis-brigád?” címmel.
Mert hogy a konzervgyári meg ruhaüzemi kollektívákban a fiatal munkásnők tömegesen követelték, hogy a szocialista munkaversenyben való jobb helytállás érdekében hadd vegyék fel a Piramis-brigád nevet.
Hasonló hisztérikus diskurzus zajlott a Pajtás című hetilapban, ez az úttörők központi szócsöve volt. Kell-e nekünk Piramis-őrs, vetették fel az újságban, mivel az iskolákban a diákok az őrsi gyűléseken a megszokott és erősen javallott Ságvári-őrs és Csapajev-őrs helyett tömegesen követelték, hogy a keresztségben hadd lehessenek ők inkább Piramis-őrs.
Lehet, hogy Lajos most is valahol egy felhőn üldögélve lógatja a lábát odafönn, kezében egy Rickenbacker-basszusgitár és Free meg Spencer Davis Group-futamokat penget. Lehet, hogy nem.
De ha igen, akkor biztos elmosolyodik azon, hogy sok mindenért megérte, de a Piramis-őrs meg a Piramis-brigád miatt nagyon.
Kovács Róbert képviselő
