Az empátiáról

Négy mondat, melyeket együtt érző emberek sohasem mondanának

Együttérzés az az attitűd, amikor figyelmünket teljesen a másik ember felé irányítjuk és nem a saját vélekedésünket helyezzük az előtérbe. Ez a helyesen értelmezett empátia, és ha tudatosan törekszünk rá, elkerülhetjük az alábbi sablonos reakciókat.

Mindannyiunknak vannak olyan rokonai barátai, ismerősei, kollégái, akik megosztják velünk, ha rossz dolog történik az életükben. (Elvesztenek egy szeretett személyt, kedvenc háziállatukat, szerelmi bánat, csalódás éri őket, elveszítik a munkahelyüket, balesetet szenvednek, és még sorolhatnám).
Ilyenkor segíti őket a veszteség feldolgozásában, ha elmondhatják nekünk a bánatukat.

1. „Tudom, mit érzel, Én pontosan ugyanezt éltem át.”

Ez a kijelentés első hallásra együtt érzőnek tűnik, ám ha átgondoljuk a tartalmát, nem helyénvaló. Ez nem empátiát kifejező mondat, hiszen az átélt események ugyan lehetnek hasonlóak, azonban ezeket mindenki egyéni módon éli meg. Honnan tudod, mi zajlik le a másik lelkében? Netalán tán szeretnéd ezzel a mondattal bevezetni a saját történetedet?
Sokkal empatikusabb lesz a reakciód, ha megkérdezed: „Hogyan élted meg?” „Hogyan érintett ez téged?” „Hogyan érzel most?”

  1. „Rosszabb is történhetett volna veled.”

Addig ez igaz, hogy mindig van rosszabb eshetőség is. Az is érdekes viszont, hogy vannak, akik olyan dolgokon is kiakadnak, amelyek „objektíven nézve” nem rossz történések. De az érintett személyes belső világában ez a probléma igen is fontos. Olyan ez, mint amikor a kisgyermekek azért bömbölnek, mert a tíz játékuk közül valaki elvette az egyiket. Ők azonban az „itt és most”-ban élik át a veszteséget. A „rosszabb is történhetett volna” mondat nem motivál. Azt jelzed vele a másik felé, hogy nem veszed komolyan az ő problémáját.

Hirdetés

 

3. „Nem gondolod, hogy ideje lenne előre nézned?”
Ez a kérdés sem vall együttérzésre.

A mai társadalomban a hektikus életmód miatt az ember kevés idő tud szakítani a gyászra. Legyen szó egy emberről, vagy egy helyzetről. Nagyon sajnálatos, hogy a gyász „nem fér bele az időkeretbe.” Minden ember másként dolgozza fel a veszteséget, ehhez kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége. Vannak dolgok, úgy érezzük, már túl vagyunk rajtuk, majd ezek később ismét előjönnek és bántanak minket. Nem ítélkezhetünk afelett, hogy a másik ember mikor zárja le a gyászfolyamatot. Egyesek néha azért mondják ezt, mert maguk sem képesek elviselni a fájdalmat, nem hogy a sajátjukat, de a másokét sem.

  1. ”nézd pozitívan a dolgokat, Bizonyára megvan az oka, miért történt így.”

Sok velünk történt eseményről később kiderül, hogy a javunkra vált. De ezt pontosan az az ember nem szeretné hallani, akit elhagyott a kedvese, vagy elveszítette a munkáját. A történtek igazi értelmét csak az értheti meg, aki átélte a problémát. A miértek belátásáig pedig csak az eseménytől időben messze eltávolodva fog eljutni az illető. Amikor benne vagyunk egy helyzetben, olyas valakire van szükségünk, aki kizárólag értünk van jelen és egyszerűen csak meghallgat minket.

Forrás: brigitte.de

A cikket fordította és kiegészítette:

Moldován Eszter.