Szarvaskendi Sibrik Miklós (Szarvaskend, 1673 k. – Rodostó, 1735. október 7.) a dunántúli birtokos nemes Sibrik család tagja, kuruc ezredeskapitány, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek előbb főasztalnoka, majd 1708-tól viceudvarmestere. 1711 után urát a bujdosásba is elkísérte.
1703-ban kompániás kapitányként harcolt a spanyol örökösödési háborúban. 1704 elején tért haza, s mindjárt csatlakozott a kurucokhoz, ahol ezereskapitány lett, ám ezredet toboroznia nem sikerült. 1707-től Rákóczi fejedelem udvarában főasztalnok, viceudvarmester, majd 1713-ben főudvarmester lett.
Nagyszerű diplomáciai érzéke fontos tanácsadói szerephez juttatta Rákóczi udvarában, majd az emigrációban is, Lengyelországban, Angliában, Francia- és Törökországban. Annak haláláig hűségesen szolgálta bujdosó fejedelmét, pedig csak egy hűségnyilatkozatot kellett volna tennie 1715-ig a Habsburg-háznak, amivel nemcsak büntetlenséget nyert volna, de magyarországi birtokait is visszakapta volna. Bensőséges kapcsolata volt Rákóczival, ő és Mikes Kelemen volt a két biztos pont uruk számára az emigrációban. Ezt a hűséget jutalmazta Rákóczi, amikor megfogyatkozott javaiból számukra mégis busásan végrendelkezett. Sibrik Miklóst halála után fejedelme mellé temették, majd az ő hamvaival együtt hazahozták, és Kassán, a Szent Erzsébet-dómban lévő közös kriptában helyezték örök nyugalomra, 1906. október 29-én.
- Pergola és a közösségi élet?
- Augusztus 4-én, pénteken befejeződik a Lánchíd felújítása
- A Citadella története
- Cikk arról, hogyan robbantotta fel Amerika az Északi Áramlat vezetéket
- Miről tárgyal Mussolini Chamberlainnel
