Hetvenhét éves korában meghalt Deák Bill Gyula, a magyar blues egyik legjellegzetesebb hangja. A zenészt Zalaegerszegen, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórházban kezelték, ahol pacemakert ültettek be neki. A beavatkozás rutinműtétnek számított, a tragédia azonban az azt követő éjszakán váratlanul bekövetkezett. A kórház kardiológiai osztályának vezetője szerint Deák Bill Gyula hirtelen szívhalál következtében hunyt el. Halálhírét szeptember 17-én reggel a zenész hivatalos közösségi oldalán jelentették be.
Deák Bill Gyula életében volt egy pillanat, amikor úgy tűnhetett, hogy mindaz, amiről egy gyerek álmodhat, egyszerre véget ért. Futballista szeretett volna lenni, Kőbányán nőtt fel, a labda és a Fradi jelentette számára a világot. Tizenegy éves volt, amikor elveszítette a bal lábát. A futballistaálom szertefoszlott, de néhány évvel később kiderült, hogy kapott valamit, amit semmilyen baleset nem tudott elvenni tőle: egy egészen különleges hangot.
1948. november 8-án született Budapesten. A zene a hatvanas években találta meg igazán, és hosszú út vezetett addig, amíg az egész ország megismerte a nevét. Különböző zenekarokban énekelt, majd a hetvenes évek végén csatlakozott a Hobo Blues Bandhez. Innentől Deák Bill Gyula már nem egyszerűen egy jó énekes volt a magyar rockzenében. Jelenséggé vált.
A hangját nem lehetett összetéveszteni senkiével. Rekedt volt, mély, időnként érdes, mégis elképesztően kifejező. Ha Bill énekelt, abban benne volt a külváros, Kőbánya, a kocsma, az utca, a szerelem, a veszteség és az a fajta humor is, amely nélkül ezeket talán nehezebb lett volna elviselni. Nem eljátszotta a bluest. Valahogy természetesen állt neki.
A Hobo Blues Band korszakából a magyar rocktörténet megkerülhetetlen alakjaként lépett tovább. A Kopaszkutya már nemzedéki kultuszfilm lett, az István, a királyban pedig Torda szerepében olyan pillanatot teremtett, amelyet azok is ismernek, akik egyébként soha nem jártak blueskoncertre. A „Véres kardot hoztam” az ő hangjával vált igazán emlékezetessé.
Aztán jött a saját út. A Bill és a Box Company, majd a Deák Bill Blues Band, lemezek és koncertek sora. A Rossz vér, a Kőbánya blues, a Hatvan csapás és a többi dal egy idő után már nem egyszerűen számok voltak. Bill saját világának darabjai lettek.
És közben nem nagyon változott.
Nem próbált megfelelni az éppen aktuális zenei divatnak, nem akart húszévesnek látszani hatvanévesen, és nem épített magából mesterséges médiaszemélyiséget. Deák Bill Gyula maradt. Mankóval, rekedt hanggal, Kőbányával, Fradival és blueszal.
Még hetvenen túl is színpadra állt. Talán azért is, mert számára a koncert soha nem egyszerűen munka volt. Az volt az a hely, ahol igazán otthon volt.
2026 szeptemberében Zalaegerszegen került kórházba, ahol pacemakert ültettek be. Az orvosi tájékoztatás szerint a beavatkozást követően váratlan szívhalál következett be. Deák Bill Gyula szeptember 17-én, 77 éves korában meghalt.
Egy zenész halálakor gyakran mondjuk, hogy pótolhatatlan. Bill esetében ez nem egyszerű udvariasság. Lehet majd kiváló bluesénekes Magyarországon, lesznek új zenekarok és új dalok is.
De még egy Deák Bill Gyula nem lesz.
Bill Kapitány elment. A hangját viszont itt hagyta nekünk.
Fotó: Arold Péter APEV Média : Tabán 2023 május 1 koncert Deák Bill Gyula fellépésée
