Nem szoktam itt bejegyzést írni csak úgy, vélemény formájában, aktuális esemény, képanyag, olvasói megkeresés nélkül. Most kivételt teszek.
Az eltelt majdnem két hétben sok száz kőbányai emberrel beszéltem személyesen. 30-40 velem dolgozó lelkes aktivistánkon keresztül több ezer kőbányai ember véleménye jutott el hozzám.
Sokan mondták, hogy költözni szeretnének innen. Meglepően sokan. Sem nekik, sem nekem nem a várossal van bajunk, hanem a városvezetéssel amelyik a várost ilyenné tette, vagy hagyta ilyenné válni.
Szögezzük le: nem Kőbánya lett csúnyább az évek során. A most uralkodó közállapotok csak sebek, kelések egy szép arcon, lehet, hogy begyógyulnak, de lehet, hogy elfertőződnek.
Ahogy a trágya vonzza a legyet, úgy vonzza a lepusztultság, elhanyagoltság, gazdátlanság a részeg csöveseket, a bódult drogosokat. Ahol szemét van, ott még jobban szemetelnek. Nem véletlenül pont Kőbánya-Alsó vált drogelosztóhellyé, nem véletlenül a sétáló utca árkádos, funkciótlan, elhanyagolt részeit szállják meg és piszkítják össze a hajléktalanok.
A városvezetés az eltelt évek során lezüllesztette a városközpontot, tágabb értelemben az egész kerületet.
Hírünket ma az országos médiában ezek viszik: a „szopófantom”, a Hős utca megoldatlansága, a döbbenetes köztéri fotók vagy éppen a közlekedési/parkolási körülmények fejlesztésként propagált összebarmolása.
Az utóbbi hónapokban egyre durvább a helyzet, és egyre kezelhetetlenebbnek látszik. Nem tud vele megbirkózni a város két legfontosabb fenntartó intézménye: a Közterület-felügyelet és a Kőkert. Nem tud, mert a városvezetés nem tudja megoldani az ordító létszámhiányt. Vagy a közteresek által felgöngyölített ügyekben sem képes gyors, hatékony végeredményt felmutatni.
A közösségi média kettészakadt. A fideszes városvezetők folyamatosan győzelmi jelentéseket, családi eseményeket posztolnak. Kimegy egy munkás behegeszteni két vasat egy játszótéri kiskapura és négy fontos ember jelenik meg, hogy felavassa a „beruházást”.
A valóságról, valós problémákról mintha nem is tudnának. Vagy nem akarnak tudni. Nem beszélnek ezekről, nem beszélnek az emberekkel.
Ugyanakkor a közösségi oldalakat, csoportokat elárasztják a kőbányai emberek negatív élményei, a köztereken uralkodó állapotokról készített fényképekkel illusztrálva. Ezek az élhetetlenné tett város jajkiáltásai.
Én most a 6. számú választókörzetre „szerződtem”. A hatosban változás lesz, rendeződni fognak a közállapotok, el fognak tűnni az utcákról a csövesek, drogosok, meg fog szűnni a késő esti részeg tivornyázás a kisboltok előtt, tisztább és élhetőbb lesz a lakókörnyezet.
A munkában támaszkodni fogok azokra a civil vagy lakossági csoportokra, arra a közösségi kapcsolatrendszerre, melyet pont ebből a célból, a csüggedt, fásult emberek felrázása, megmozgatása érdekében hoztam, hoztunk létre.
51 éves, megállapodott, rendezett, boldog családban élő középosztálybeli vagyok. Sem anyagi előnyök, sem becsvágy nem motivált, amikor ezt a munkát a nyakamba vettem. Sok más szempont viszont igen. Csak egyet említenék ezek közül: a kisfiam most 12 éves. Ha nem lesz változás, nem lesz szűkebb és tágabb értelemben is normális, élhető, inspiráló környezet, el fog menni innen. És nem lesz egyedül.
Kovács Róbert Budapest X. kerület 6. számú választókörzet képviselő jelöltje
Ez is érdekes lehet
0
0
420
20
