A 19. század végén Kőbánya még nem az a sűrűn beépített kerület volt, amit ma ismerünk. A hatalmas kőfejtők és a virágzó sörgyártás miatt azonban a népesség rohamosan nőtt, és a régi, kicsiny kápolna már nem tudta befogadni a hívőket. Kellett valami monumentális, valami, ami méltó a főváros ipari motorjához.
1. A mester színre lép
A tervekre pályázatot írtak ki, de végül a korszak zsenijét, a magyar szecessziós építészet atyját, Lechner Ödönt bízták meg. Lechner nem akart egy újabb unalmas, „szürke” templomot. Olyan épületet álmodott meg, amelyben a gótika eleganciája találkozik a magyar népművészeti motívumokkal és a legmodernebb ipari megoldásokkal.
2. Zsolnay-csillogás a magasban
Ami a templomot világszinten is egyedivé teszi, az a tetőzete. Lechner jó barátjával, Zsolnay Vilmossal együttműködve alkotta meg a tetőt fedő, színpompás kerámiadíszeket. A jellegzetes smaragdzöld, sárga és barna mázas cserepek nemcsak díszítették a templomot, hanem szinte világítótoronnyá tették a pesti síkságon.
Érdekesség: A templom 83 méter magas tornya messze ellátszott, ezért is nevezték el a kortársak az „Alföld katedrálisának” – utalva arra, hogy a pesti oldalon ez volt a legdominánsabb szakrális épület.
3. Az építés nehézségei
Az alapkövet 1894-ben rakták le, és az építkezés öt évig tartott. Nem volt könnyű dolguk az építőknek: Kőbánya talaja a pincerendszerek és a homokkő miatt bizonytalan volt, így az alapozásra különös gondot kellett fordítani.
A belső téren a kor legjobb iparművészei dolgoztak:
- Róth Miksa: Az ő műhelyéből kerültek ki a lélegzetelállító üvegablakok.
- Jungfer Gyula: A díszes kovácsoltvas munkákat készítette.
4. Egy szentnek méltó hajlék
A templomot 1899. június 27-én, Szent László napján szentelték fel. A legenda szerint a lovagkirály alakja nemcsak a névben, hanem az épület szellemiségében is jelen van: a keménység, a tiszta erkölcs és a magyar hagyományok tisztelete sugárzik a falakból.
5. Túlélő a viharokban
A templom a 20. század során többször is veszélybe került. A második világháború alatt a tornya találatot kapott, és a színes tetőcserepek egy része is megsemmisült. Sokáig elhanyagoltan állt, de a rendszerváltás utáni felújítások visszaadták régi fényét.
Miért különleges ma is?
Ha ma elsétálsz a Szent László térre, nézd meg jól a részleteket! A mészkő és a tégla játéka, a csipkézett torony és az épületen látható népi hímzéseket idéző kőfaragások mind azt bizonyítják, hogy Lechner Ödön hitt abban: a magyaroknak saját építészeti nyelvre van szükségük.
