A kerületről

Budapest X. kerülete, összefoglaló nevén Kőbánya (németül: Steinbruch) a főváros pesti oldalán elhelyezkedő kerület.

A sík terület városképéből kiemelkedik a Szent László-templom Zsolnay-kerámiával fedett tornya. A lakótelepek mellett kertvárosias és szerény külvárosias részek egyaránt megtalálhatók a kerületben.

Budapest 1873-as létrejöttekor még a főváros VIII. kerületéhez tartozik. Kezdetben területileg külső kerületnek számított, 1950-ben azonban Nagy-Budapest létrehozása után a város mértani középpontja a kerületbe került, egészen pontosan a Martinovics térre (Csajkovszkij park).

A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőérként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történik, amelyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.

Kőbánya területén már a 17. század elejétől intenzív bányászat folyt, a puszta 1661-től a felsővattai Wattay (Pál Pál-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja) család birtoka volt. A kitermelést a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelte az idők során. A puszta oszmán uralom alóli felszabadításakor Wattay János a váci járás szolgabírájaként, a Rákóczi-szabadságharc alatt a vármegye első kuruc alispánjaként irányította Kőbánya életét. Kőbányai alapanyagokból épült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, valamint az Egyetemi Könyvtár, és a Széchenyi lánchíd pilléreinek egy része is. 1890-ben a veszélyes bányászat miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.

Mindent tudni akarok

Comments are closed.