„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” Juhász Gyula
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
Juhász Gyula

Fájdalommal tudatjuk, hogy Davidovics Lászlóné (Rózsika) 2016. június 16-án életének 86. évében elhunyt.

Temetése 2016. július  6-án 11.00 órakor a  Szent György Templomban (Bp. X. ker., Sörgyár utca 73/A.) lesz.

Davidovics Lászlóné 1929-ben született Balatonberényben. 1949-től élt Budapesten, itt szerezte meg egészségügyi szakmai képesítéseit. Dolgozott gyermekgondozóként, ápolónőként, védőnőként és intézményvezetőként.

 Mindig Kőbányainak vallotta magát. 1968-tól a kerületi bölcsődék felügyelőjeként dolgozott a kerületi Tanácsnál, közreműködésével a kerületi meglévő bölcsődék mellé újak létesítésére került sor. Rózsika neve ismerten cseng Kőbányán, de kerületen kívül is, hangyaszorgalmú munkájával, igazi lokálpatriótaként öregbítette Kőbánya hírnevét mindenütt, ahol járt. Nagyon szerette a munkáját, az általa felügyelt bölcsődék gyermekei már maguk is szülők, nagyszülők, de Rózsi nénire máig szeretettel emlékeznek.

Rózsikához mindenki bizalommal fordulhatott tanácsért, segítségért. Saját bajával nem törődve, mindig igyekezett másokon segíteni. Nyugdíjba vonulását követően is folyamatosan dolgozott az egészségügyi, kulturális területeken.

Szociális érzékenysége, emberszeretete, segítőkészsége az idő múlásával sem csökkent, szorgalmas, aktív tagként dolgozott a Havasi Gyopár Alapítványban, nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott embertársai problémáival. Az önhibájukon kívül bajba jutott, rossz helyzetben lévő időseket, egyedülállókat nagy empátivál képviselte, igyekezett a kerület vezetése felé közvetíteni a problémáikat.

Egész életén keresztül embertársaiért, az idős emberekért, a bajba jutottakért dolgozott, csendben, hivalkodás nélkül. Hosszú idő óta fennálló súlyos betegsége ellenére is, szinte az utolsó pillanatig dolgozott példát mutatva az Idősügyi Tanácsban, melynek életre hívása a nevéhez kötődik, az Idősek Klubjának szervezésében. Munkája nyomán az egyedülálló idős emberek előtt kinyílt a világ. Kulcsszerepet vállalt az idősek számítógép kezelő tanfolyamának a megszervezésében. Több „osztály” sajátíthatta így el a számítógép kezelés alapjait.

Önzetlen, példamutató életet élt.

Munkáját 2003-ban a Kőbányai Önkormányzat Kőbányáért Díj kitüntetéssel ismerte el. A Kőbányai Önkormányzat saját halottjává nyilvánította.

Gazdag, szép életútját lezárva 2016. június 16-án, 86 éves korában végleg elhagyta az általa annyira szeretett kerületet.

Hozzászólások

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..