Mindig Kőbányainak vallotta magát. 1968-tól a kerületi bölcsődék felügyelőjeként dolgozott a kerületi Tanácsnál, közreműködésével a kerületi meglévő bölcsődék mellé újak létesítésére került sor. Rózsika neve ismerten cseng Kőbányán, de kerületen kívül is, hangyaszorgalmú munkájával, igazi lokálpatriótaként öregbítette Kőbánya hírnevét mindenütt, ahol járt. Nagyon szerette a munkáját, az általa felügyelt bölcsődék gyermekei már maguk is szülők, nagyszülők, de Rózsi nénire máig szeretettel emlékeznek.

Rózsikához mindenki bizalommal fordulhatott tanácsért, segítségért. Saját bajával nem törődve, mindig igyekezett másokon segíteni. Nyugdíjba vonulását követően is folyamatosan dolgozott az egészségügyi, kulturális területeken.

Szociális érzékenysége, emberszeretete, segítőkészsége az idő múlásával sem csökkent, szorgalmas, aktív tagként dolgozott a Havasi Gyopár Alapítványban, nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott embertársai problémáival. Az önhibájukon kívül bajba jutott, rossz helyzetben lévő időseket, egyedülállókat nagy empátivál képviselte, igyekezett a kerület vezetése felé közvetíteni a problémáikat.

Egész életén keresztül embertársaiért, az idős emberekért, a bajba jutottakért dolgozott, csendben, hivalkodás nélkül. Hosszú idő óta fennálló súlyos betegsége ellenére is, szinte az utolsó pillanatig dolgozott példát mutatva az Idősügyi Tanácsban, melynek életre hívása a nevéhez kötődik, az Idősek Klubjának szervezésében. Munkája nyomán az egyedülálló idős emberek előtt kinyílt a világ. Kulcsszerepet vállalt az idősek számítógép kezelő tanfolyamának a megszervezésében. Több „osztály” sajátíthatta így el a számítógép kezelés alapjait.

Önzetlen, példamutató életet élt.

Munkáját 2003-ban a Kőbányai Önkormányzat Kőbányáért Díj kitüntetéssel ismerte el. A Kőbányai Önkormányzat saját halottjává nyilvánította.

Gazdag, szép életútját lezárva 2016. június 16-án, 86 éves korában végleg elhagyta az általa annyira szeretett kerületet.