Arold Péter
Hát elértük. Megértük. Átéreztük. Kőbánya szintén a demokrácia és a szólásszabadság zászlóshajója. Persze ha azt gondolod, amit ők. A mai nappal kitiltottak a Szeretlek Kőbánya oldalról, mert kényelmetlenné vált a jelenlétem. A kényelmetlenség oka számukra, a kellemetlen kérdések feltétele és a válaszok esetleges tételes cáfolata volt. Az oldal tagjai közé tartozik Kőbánya polgármestere, alpolgármestere, a Kőkert vezetője és még néhány prominens önkormányzati személy, képviselő.Ez úton gratulálok ehhez a kádári korszakot is megugró hozzáálláshoz.
Félreértés ne essék. Nem a sértett hiúság vezérelte kezemet, mikor ezen sorokat írom, ugyanis arra magasan ejtek. Csak simán elgondolkodtató, hogy olyan országban élek, ahol néhány ember szabja meg, hogy mi az amit szabad és mi az ami kötelező. Nem is beszélve a tiltások halmazáról, amit báránybőrbe bújtatva tolnak le a torkunkon.
Itt már ne az egészség ügy, a stadionok léte, illetve nem léte a gond. Létezik egy mondás mely Voltaire-hez kötődik és manapság sokkal nagyobb az igazsága, mint az idejében.
Így szól:
„Egyetlen szavával sem értek egyet, de utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy véleményét szabadon elmondhassa.”
Úgy gondolom ebben a gondolatban minden benne van, ami ebből az országból hiányzik. Persze nem írhatom le azt, hogy nincs, hiszen itt most leírhatom, hogy nincs. Ezekért a mondatokért, nem fekete autó fog jönni értem és nem a bíróság előtt kell koholt vádak nyomán fejemet a porba hullatnom. Nem. Ezek után csak figyelmesebbek lesznek velem szemben. Azt mondják: „Nézd azt az embert. Már nem először teszi. Figyeljek már oda. Rendesen fizeti ez az adót? Nincs a múltjában valami szürke folt?”
Mert így lesz. Hiszen már elkezdődött.
De, hogy a Bársonyvirág utcai vasúti aluljáróban hetek óta nincs világítás, azt senkit nem érdekel.
