A telep hivatalos múltja a szocialista ipar világába vezet vissza. A helyiek által csak „vasgyárnak” nevezett Keresztúri úti telep a KÁV, vagyis a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat működéséhez kötődött. Ez nem klasszikus értelemben vett kohó vagy acélgyár volt, hanem olyan ipari telephely, ahol a kohászat számára fontos vas- és fémalapanyagokat, hulladékvasat, újrahasznosítható anyagokat mozgattak, válogattak, előkészítettek.
A környékbelieknek azonban mindez egyszerűbben hangzott: a vasgyár.
És valóban, amit ott látni és hallani lehetett, az minden ízében vasgyári világ volt. Vagonok érkeztek a telepre, a magasban felső síndaruk mozogtak, mágneses és karmos daruk emelték ki a vasanyagot, majd hatalmas csattanással engedték rá a kupacokra. A zaj messzire elhallatszott, egészen a Városszéli telepig. Aki ott lakott, pontosan tudta: dolgozik a KÁV.
A rendszerváltás után a nagy állami vállalatok világa megszűnt. Az egykori állami ipari egységeket feldarabolták, átszervezték, privatizálták, és a korábbi vállalati telepek helyén különböző kft.-k, utódcégek jelentek meg. A Keresztúri úti vasas telep esetében is ez történt: a régi állami vállalati háttér után új cégek vitték tovább a fémhulladék-kezeléshez, vasanyag-mozgatáshoz, gépjavításhoz és kereskedelemhez kapcsolódó tevékenységeket.
Később már a Vasló Gépjavító és Kereskedelmi Kft. neve vált ismertté a környéken. A fotókon is látszik a VASLÓ Kft. felirat, valamint a fémhulladék-felvásárlásra utaló tábla. De a telep emlékezete nem a kft.-vel kezdődött. A hely története mélyebbre nyúlik: vissza a szocialista ipar idejébe, a KÁV korszakába, amikor az állami vállalatok még nagy ipari rendszerekben működtek.
A név változott. Előbb KAV, aztán utódcégek, kft.-k, új táblák, új gazdasági forma. De a helyiek fejében ugyanaz maradt:
a Keresztúri úti vasgyár.
