Arold Péter
Október 23. Az ünnep napja. Mindenki a maga módján emlékezik meg arról a napról, amikor egy ország kell fel egy jobb élet reményében. Nekem is van véleményem a dologról és nem rejtem véka alá.
Nem az eszmével van a baj, hanem azzal, amit a jelenleg regnáló kormány politikai hozadékként kihasználva pumpálja az emberekbe, időnként szándékos történelem ismereti hibákkal spékelve 56 emlékét, hagyatkozva olyan emberek tetteire, akik magukat pesti srácként aposztrofálják. Közben megfeledkezve azokról az emberekről, akik valóban felnőtt fejjel próbálták rendszert reformálni – de engedjék meg, hogy hozzátegyem, nem rendszert dönteni – és jobbá tenni, míg ma arról papolnak, hogy ott és akkor a nép kivívta néhány napra a szabadságát. Meggyőződésem, hogy semmi, ismétlem semmi nem támasztja alá azokat a téziseket, melyeket belepreparáltak az eszmébe. Immáron 7 éve. A legnagyobb szégyenfoltja a történetnek, hogy honfitársaink ünnepét a kormány kisajátította és a maga eszméinek érvényesítésére használja.
1956 megítélése a mai napig egyáltalán nem egyértelmű. Komoly történészek vitáznak, hogy mi is történt pontosan. Nézzünk csak meg egy véleményt.
„1956 kérdései és problémái ugyanis ma nem feltétlenül ugyanazok, mint voltak tíz-húsz, hét-nyolc, vagy akár két-három évvel ezelőtt.
Rainer M. János történész”
X. kerületi önkormányzat október 23-ai megemlékezésre hív az 1956-os forradalom 62-ik évfordulójának alkalmából.
