Télikert

Zalán György

Enyhítettem a fűtési gondjaimon, legalábbis házam egy jelentős hányadán, ráadásul teljesen ingyen!

Egy döntés kellett hozzá, mondhatnám, hogy egy tollvonással intéztem el az egészet.

Átneveztem a nagyszobát télikertnek. Mintegy harminc négyzetméter, ott a 9C° nem is rossz, sőt, ha a házamat hirdetném, sokat javítana első olvasásra, hogy egy garzonnyi télikert is tartozik hozzá.

Azon még töprengenem kell, hogy a fűtésről leválasztott emeletet hogyan hívjam ezentúl, talán nyaralónak, külön előnye, hogy nem kell utazni ha nyaralni akarunk, elég felmenni a lépcsőn.

Vagy tíz éve megjavíttattuk a tetőt, így le kell mondani fent a télisportokról, pedig fenn tovább megmaradna a hó, a falak lassan melegszenek át.

Aztán valahol olvastam, hogy ezen a télen már több, mint száz ember fagyott meg – ebben az aktuális hideg még nincs is benne -, és közülük többen voltak azok, akik saját, de fűtetlen lakóhelyükön fagytak meg.

Érdekes, hogy az alapvetően pozitív kicsengésű „szociális” – szó nálunk lassan elveszíti pozitív jellegét, gondoljunk a szociális hálóra, a szociális tűzifára, a hálót, mint már tudjuk, alapvetően sorosbérenc civilek üzemeltetik – mentesítve az államot -, a tűzifánál meg most tartanak októbernél, majd a billencs ráboríthatja májusban a járandóságot a szociális temetéskor lapáttal szögletesre paskolt halmokra.

Nekem szerencsém volt, hogy pár éve – összeszedve az összes tartalékot – áttértem a kondenzációs kazánra, hiába volt modern, faelgázosító kazánom, pont akkor járt le a miatta felvett svájcifrankos hitelem – erről majd máskor, még csak most hegednek a sebek, nem akarom feltépni -, de amikor egy nap alatt háromszor mentem le spárgába a fa letalicskázása közben, át kellett értékelnem a jövőt, engem nem csábít a gondolat, hogy a spárgáktól lazuló csípővel könnyebben menne a szülés, öregek vagyunk, már nem tervezünk gyereket, szóval még az olcsó tűzifa korszakában tértünk át a gázra.

Azt gondolhatnánk, hogy nagy dolog, egy zuhanó repülőről egy süllyedő hajóra menekültünk, de nem egészen így van.

Egy nagyteljesítményű kazánnal nem lehet „éppen hogy csak” fűteni, ráadásul a kevés fa is drága, már vagy százezer egy köbméter, régen ennyi pénz elég volt egy télre, a gázkazánnal pedig beférek az ársapka alá, és még azt is elmondhatom közben, hogy egy gyönyörű télikertem van.

Az utolsó kampány, ami az eszembe jut, a „száraz november”, legalább akkora faszság, mint az, hogy ritkábban járjunk repülővel, aki megengedheti magának, hogy gyakran repüljön, az nem is fog lemondani róla, aki meg mellőzni tudja egy hónapig a piát, annak nincs is miért.

Száraz november. Lófaszt, fűtetlen tél! Ezt egyre könnyebb betartani!

Százan fagytak meg.

Fél köbméter tűzifa árán lehet kapni hálózsákot mínusz húsz fokra. Lehet, hogy segítség, de lehet, hogy nem.

Egy idős, beteg ember nehezen kászálódhat ki belőle, pedig gyakran kell, enni, inni meg a toalett, az orvosság, főzni-mosni-takarítani stb. Meg aztán arra is nehezen veszi rá magát az ember, hogy a meleg zsákból kibújjon abba a rettenetbe, amit minden lélegzetvételkor érez, könnyebb útnak vélheti, ha inkább szorosabbra hunyja a szemét és álmodja a meleget. Az ilyen álmok egyre hosszabbak, és lehet, hogy az egyik nem ébredéssel ér véget.

Viszont jó a hálózsák arra, hogy a környezet kicsit felszabaduljon egy lelki teher alól, nem kell már annyira figyelni az öregre, hiszen van hálózsákja.

Meg a tepsisek se basszák össze a kezüket, zsákostól teszik a Szentmihály lovára, és így nem is olyan büdös.

Ettől függetlenül jó dolognak tartom a hálózsákot, át lehetne vészelni a néhánynapos extrémhidegeket, de semmiképpen nem pótolja a környezet figyelmét.

Egy szakértő – nem tudom már melyik, már mindenki szakértő, csak én nem – mondta a TV-ben, hogy aggasztó jel lehet, ha valahol azt látjuk, hogy nappal is ég a villany, vagy napok óta nem füstöl egy kémény, pedig szokott. Vagy esetleg nincs lábnyom a hóban, noha napok óta nem esett.

Most kivételesen maximálisan egyetértek a szakértővel.

Fel kéne melegíteni magunkban az évek óta hűlő egymásra figyelést, aztán ha kitavaszodik, újra utálhatjuk a másikat a jövő télig!